Italia: Az ízek művészete! A művészetek íze!

Karácsonyi sütik Olaszországból
 

A karácsonyi hangulathoz, elengedhetetlenek a sütemények. Úgy istenigazából, akkor tudatosul bennünk, hogy bizony vészesen közeledünk a gyertyagyújtáshoz, amikor hozzálátunk a sütemények elkészítéséhez és a lakást fenséges illatorgia lengi be.

Alább bemutatunk néhányat, Itália kedvenc karácsonyi süteményeiből, természetesen mellékelve a recepteket is. Jó sütést, kellemes készülődést az ünnepre.

 
Ugye milyen jól néznek ki!

Kezdjük mindjárt a márványos gesztenyés sütivel. Az olasz konyha kedvenc őszi-téli édességeinek az alapja a gesztenye. Ez a koszorú kuglóf, több olasz régióban is a karácsonyi asztal dísze.

Márványos-gesztenyés sütemény

A képre vagy ide kattintva elolvashatja az elkészítés módját, megtalálja a receptet.

Lépjünk is tovább és most ismerjünk meg egy olyan karácsonyi édességet, amely „bevándorolt” Olaszországba!

Ez a Lebkuchen

Ugye milyen olaszos neve van!

A Lebkuchen Németországból „vándorolt át” az olasz konyhákba, természetesen ezeket a finom, fűszerekkel ízesített kekszeket is a Karácsonyt megelőző, adventi időszakban szokták elkészíteni. Különböző források tanúsága szerint, már nagyon régóta ismert a receptje, XI. századi dokumentumokban is megemlítik, Nürnberg számít az őshazájának. A város körül elterülő erdők biztosították, hogy mézből sose legyen hiány (alapvető fontosságú hozzávaló a tésztához) és kedvező fekvésének köszönhetően, a legfontosabb kereskedelmi útvonalak mentén, a legegzotikusabb fűszerek is a rendelkezésükre álltak (fahéj, gyömbér, szegfűszeg stb.). A történetírók feljegyezték, hogy 1487-ben a birodalmi gyűlés összehívása alkalmával,  III. Frigyes császár, meghívta Nürnberg városának összes gyermekkorú polgárát a kastélyába.

Ezen a napon, több mint 4000 gyerek kapott fejenként egy szem kekszet, amely a császár képmását ábrázolta, tehát valószínűleg ekkor született meg a Lebkuchen „prototípusa”, ami a „Kaiserlein” nevet kapta, vagyis Pici császárnak hívták.

A háziasszonyok Advent első vasárnapján készítették, mivel a kekszek egészen frissen még meglehetősen kemények, így Karácsonyig egy zárt dobozban tárolták, melléjük téve egy almát, ami megóvta a sütiket a nedvességtől és finom illatuk lett tőle.

A tésztájából mindenféle forma kialakítható, hóember, medvebocs, fenyőfa, angyalka, betlehemi csillag, és természetesen a karácsonyfára is feltehetjük díszként.

A képre vagy ide kattintva elolvashatja az elkészítés módját, megtalálja a receptet.

Aki inkább valami lágyabbat, krémesebbet szeretne látni a karácsonyi asztalon, annak ajánljuk a brandyvel készült gesztenyehabot.

A képre vagy ide kattintva elolvashatja az elkészítés módját, megtalálja a receptet.

Az a kis brandy, ami különlegessé teszi, talán még a gyerekeknek sem árthat meg.

A következő ajánlatunk Toszkánából származik:

Ricciarelli senesi – Sienai mandulás süti

 Ez a tipikus, rizsszem alakú, kívülről enyhén hullámos sütemény, a XIV. században született, a Toszkán fejedelmek udvarában, de az eredeti recept, valószínűleg keleti eredetű lehetett. A legenda szerint Ricciardetto Della Gherardesca lovag honosította meg Itáliában, Volterra közelében lévő várkastélyában sütöttek először ilyen apró, mandulás sütiket, miután a ház ura visszatért a Szentföldről egy keresztes hadjáratból. Feltételezhetően, a Közel-Keleten ízlelhette meg az eredeti változatát. Ettől kezdve, az egyik leghagyományosabb karácsonyi édességként tartják számon Toszkánában, sőt a Ricciarelli di Siena, az első olyan olasz édesipari különlegesség, amely európai uniós eredetvédelem alatt álló földrajzi jelzésű termék.

A képre vagy ide kattintva elolvashatja az elkészítés módját, megtalálja a receptet.

Végül nézzük meg, hogy Itáliában a szegényebbek anno, mit is tettek az asztalukra?

Zelten – Bolzano-i karácsonyi gyümölcskenyér

A szegényebb, hegyvidéki emberek konyhájából került ki egy sor olyan édesség, melyeket a Karácsonyt megelőző időszakban készítettek, lényegében az otthon sütött kenyeret tették kicsit gazdagabbá az ünnep tiszteletére.

A Zelten is nagyon régi hagyományokra tekint vissza, az elnevezése a német „selten” szóból ered, aminek a jelentése „néha”, ezzel is az elkészítésének különlegességét akarták hangsúlyozni, mivel csakis Karácsonykor került az asztalra, természetesen nem véletlenül, a kenyértésztát szárított gyümölcsökkel gazdagították, és ezekből bőségesen akadt a téli hónapokban.

A receptjét már az 1700-as években ismerték, Rovereto városi könyvtárában, őriznek egy korabeli szakácskönyvet, amelyben megemlítik „Celteno”nevű süteményként.

Ez a finomság tehát egy tipikus gyümölcskenyér, manapság már megtalálhatjuk az egész Trentino Alto-Adige régió területén, de minden egyes kis településnek, völgynek megvan a maga saját változata, a rendelkezésre álló szárított gyümölcsök vagy a családi hagyományok szerint variálják a hozzávalókat.

Szembeötlő például a különbség a Trentino-i Zelten és a Bolzano-i, dél-tiroli között, az előbbi sokkal szegényebb gyümölcsben, több tésztát tartalmaz, az utóbbi sava-borsát viszont pontosan a gyümölcsök mennyisége adja.

Mindenesetre kötelező alapanyagnak számít benne a liszt, a cukor vagy méz, a dió, a szárított füge, a mandula és a fenyőmag.

Régen a Zelten készítésében részt vett szinte az egész család, de mindenekelőtt, az eladósorba került fiatal lányok, főképp miután szokássá vált megajándékozni a süteménnyel a „kiszemelt áldozatokat”, vagyis a szóba jöhető vőlegényjelölteket.

A szigorúan vett hagyományok szerint, december 13. környékén kell elkészíteni, vagy legalábbis mindenképpen az adventi időszakban, hogy aztán Karácsony Szent napján meg lehessen enni, mivel legkevesebb 10 napig állnia kell fogyasztás előtt.

A képre vagy ide kattintva elolvashatja az elkészítés módját, megtalálja a receptet.

Jó étvágyat!

(A receptjeink megtalálhatóak rendezetten a honlapunkon:

http://izek-muveszete.lapunk.hu/ . )