Pistoia főtere

A Dóm teret övező kis utcácskák és terek alkotják, ennek a kincsekkel teli városnak a központját. Érdemes szép nyugodtan, kényelmesen felfedező útra indulni. A szebbnél-szebb templomok, paloták, múzeumok mellett, megtaláljuk a jellegzetes pistoiai kézműves műhelyeket. Hitték volna, hogy a helyi kovácsoltvas műhelyek a bölcsői a művészeti öntödéknek és a még napjainkban is méltán világhírű cintányérkészítésnek?!

A pistoiai Dóm teret, nem véletlenül, az ország egyik legszebb terekén tartják számon. Itt találhatóak a város legfontosabb épületei, a Katedrális, a Harangtorony, a Keresztelő kápolna, a Városháza és a Praetori Palota.

Ha megfogadják a tanácsomat, a Via degli Orafi felől közelítsék meg, a hatás leírhatatlan.

Hirtelen a középkorban találjuk magunkat, impozáns, fenséges, karcsú épületek gyűrűjében. A teret a Harangtorony uralja, melyet a XII. században kezdenek építeni, eredetileg védelmi célokból őrtoronynak. 200 lépcsőfok vezet fel a csúcsára, ahonnan mesés látvány tárul elénk.

Campanile

A San Zeno Katedrálisra vonatkozó első dokumentum 923-ból származik. A XII. században átépítették és kibővítették, de magán viseli a reneszánsz és a barokk kéznyomait is. A loggiát a XV. században építették hozzá. A Katedrális legféltettebb kincse a város védőszentjének, San Jacopo kápolnájának csodálatos ezüstoltára, melyet több mint 600 szobor és dombormű díszit. 1284 ás 1456 között készültek, és megtalálhatjuk köztük Brunelleschi néhány alkotását is. Leonardo da Vinci mesterének, Andrea Verrocchionak is akad itt egy-két munkája, ilyen például Forteguerri bíboros emlékműve, amelyet ő tervezett és saját maga is részt vett a kezdeti munkálatokban.

San Jacopo ezüst oltára

A Katedrálissal szemközt áll a nyolcszögű Keresztelő kápolna, a Battistero di San Giovanni in Corte, melyet 1338-ban kezdett építeni Cellino di Nese, egyes feltételezések szerint, Nicola Pisano rajzai alapján, carrarai fehér és pratoi zöld márványból.

A tér túloldalán található a Városháza, a Palazzo Comunale o degli Anziani, a XIII. század végétől itt székelt a Vének Tanácsa és a város Katonai Főparancsnoka. Az épületet a XIV. század során tovább bővítették, jelenlegi formájában is hűen tükrözi, a hely szelleme által sugárzott szigorúságot.

Városháza

Végül, de nem utolsósorban a tér ékessége még a Praetori Palota is, melyet 1367-től kezdenek építeni, mai formáját egy 1845-ös bővítésnek köszönheti. Érdemes bekukkantani a Palota udvarára és megcsodálni a freskókkal díszített mennyezetét, a XIV. század végétől ebben az épületben működik a Bíróság.

Praetori palota

Ha már a jóval nagyobb népszerűségnek örvendő városok mellett, Pistoiát is kitüntetik figyelmükkel, okvetlenül sétáljanak el az Ospedale del Ceppo-hoz, az 1277-ben alapított kórház és árvaház épületéhez. A ceppo jelentése, kivájt fatörzs, a középkorban ilyenekbe gyűjtötték az adományokat és a kórház is a gazdag adakozók pénzéből épülhetett fel.

A Főépület homlokzatát díszítő színes majolika frízek 1514 és 1525 között készültek és egy híres, bár kevésbé közismert művész, Giovanni della Robbia alkotásai.

Az 1600-as évektől kezdve a Ceppo-ban működöt egyébként a kor egyik legtekintélyesebb orvosi-sebészeti központja. Az általános orvosi képzésről a hangsúly hamarosan áthelyeződött inkább a sebészet területére, ezért 1770 és 1780 között szükségessé vált egy külön anatómia előadó felépítése. Úgy néz ki, mint egy valóságos "anatómiai színház", amelyben az elméleti és a gyakorlati órákat tartották.

A kisméretű terem, amely a kórház kertjében álló épületben található, egy ovális alakú amfiteátrum, középen a márvány boncasztallal és kétoldalt padsorokkal a diákok számára, akik részt vettek az előadásokon. A falakat freskók és stukkók díszítik. Az iskola működését 1844-ben felfüggesztették, a bonctermet bezárták, és egészen a közelmúltig szinte teljesen feledés számba merült, amikor is körültekintő restaurációs munkálatok után ismét visszakapta a város ezt a kis építészeti gyöngyszemet. Az Ospedale dell’Ceppo a XVII. és XIX. század közötti időkből származó, különleges és értékes sebészeti műszer gyűjteménnyel rendelkezik. Ezek közül különösen kiemelkednek a szikék, amelyeket, úgy tűnik Pistoiának köszönhet az orvostudomány. A források szerint, a középkorban itt készítettek kétélű rövid pengéjű tőröket és éles vékony késeket. Egészen 1886-ig működött a város szívében a híres és világszerte nagyra tartott Palmerini műhely, ahol acélból készült eszközöket és sebészeti műszereket gyártottak.

Pistoia a régi olasz városok sorából leginkább egyházi épületeinek sajátos vonásai miatt emelkedik ki, melyeken olyan építészek és mesteremberek dolgoztak, akik képesek voltak teljesen eredeti építészeti megoldásokat alkalmazni.

Elég csupán rövid sétát tenni az óvárosban, hogy felfedezzük a legjelentősebb román stílusú templomok homlokzatán a jellegzetes ”kétszínűség” játékát. A finom, carrarai fehér márvány, vagy Monsummano Terme mészköve mellé, pratoi szerpentin zöld márvány került, és ezzel egyre inkább egészen különleges remekművek születtek. A Sant’ Andrea, a San Bartolomeo és a San Pier Maggiore templomok homlokzatától, amelyeken a kétszínű márványból készült, geometrikus díszítések hangsúlyozzák az építészeti szerkezetet, eljutunk a San Giovanni Fuorcivitas templom oldalsó homlokzatának geometrikus ornamentikájához, ahol már a színek válnak igazi főszereplővé, olyannyira, hogy a sűrű, vízszintes, fehér és zöld márvány csíkozás elrejti, sőt majdnem eltűnteti az építészeti megoldásokat.

Pistoiát szokták a szószékek városának is nevezni, miután szinte valamennyi templomában szebbnél-szebb mesterműveket csodálhatunk meg. A legkiemelkedőbb alkotás, kétségtelenül, Giovanni Pisano remekbe szabott szószéke, a Sant’Andrea templomban.

1289 és 1301 között készült és nem véletlenül nevezik a gótikus művészet egyik csúcspontjának. A szószék domborművein Jézus életének jelenetei láthatóak. Szinte tökéletességre vitte a szobrászat és az építészet harmonikus ötvözetét.

Ezen a sokszínű területen, a város történelmi központján kívül, rengeteg egyéb érdekesség is jellemzi a tájat. Határozottan vidékies hangulatot árasztanak a körülötte elterülő évszázadokra visszatekintő gyümölcsösök, olajfaligetek, szőlőskertek, amelyek kiegészülnek különleges növény – és állatfajokban gazdag természetvédelmi területekkel.