Italia: Az ízek művészete! A művészetek íze!

Rejtélyek a titokzatos Hölgy háta mögött!

A világ egyik leghíresebb festménye, minden kétséget kizáróan, Leonardo da Vinci remekműve, a La Gioconda, más néven Mona Lisa. Az elmúlt évszázadokban nagyon sokan próbálták megfejteni, nem csupán a 2008-ban a Heidelbergi egyetemen talált feljegyzés alapján megoldottá nyilvánított rejtélyt, vagyis hogy a kép egyértelműen Lisa del Giocondo, Francesco del Giocondo firenzei selyemkereskedő feleségének portréja, továbbá a sejtelmes mosoly titkát, hanem a Mona Lisa háta mögött elterülő táj körül is a leghajmeresztőbb találgatások alakultak ki.

Mostanra az már teljesen egyértelművé vált, hogy a Leonardo által madártávlatból, azaz a magasból ábrázolt háttér, bizony nagyon is valós terület, és talán az a legvalószínűbb, hogy Arezzo városától alig pár kilométerre található, azon a vidéken, ahol a Chiana folyó egyik ága beleömlik az Arnoba.

Nagyon megéri erre a vidékre tévedni, mindenkire mély benyomást gyakorol az eléje táruló látvány különlegessége, ezek a földből fenségesen kiemelkedő fura építmények, szinte félelmetes, ahogy előbukkannak az olajfák és szőlőskertek vagy akár egy román kori templom szomszédságában.

A különös természeti képződmények, a „Balze del Valdarno”, vagyis az Arno völgyének Csúcsai, szobrokhoz hasonlító sziklaoszlopok, sziklaívek, melyek ugyanúgy alakultak ki, mint az Utah állam déli részén található Bryce Canyon szirtjei.

A sajátságos formátumok, melyeket mély szakadékok tagolnak, homokból, agyagból és rétegzett kavicsból állnak, sokszor elérik a száz méteres magasságot is, olyanok, mintha szürkéskék, okkernarancs színekben pompázó, változatos alakzatokat öltő katedrálisok tárulnának a szemünk elé. A pliocén és a pleisztocén korszakban végbemenő geológiai jelenségek eredményét láthatjuk magunk előtt, amely folyamat a Valdarno, Arezzo és Firenze közötti részén egykoron itt található nagy kiterjedésű tó kiszáradása után kezdődött.

Leonardo da Vinci nagyfokú érdeklődése a Valdarno ezen térsége iránt leginkább a 1502 és 1503 közötti időszakra tehető, azon évekre, amikor sokszor keresztülutazott itt hazafelé menet Firenzébe, mivel ekkortájt több megrendelés is a Val di Chiana vidékére szólította. Teljesen ámulatba ejtette a táj vadsága, de egyértelmű volt számára, hogy nem valamiféle csodával áll szemben, hanem egész egyszerűen egy látványos természeti jelenségről van szó, amely a vízfolyások eróziójának köszönhető. Ha alaposabban megvizsgáljuk néhány festményének hátterét, rögtön felfedezzük, hogy mennyire meglepően hasonlítanak erre a lenyűgöző területre.

Leonardo da Vinci: Sziklás Madonna

A Mona Lisán kívül, leginkább a Sziklás Madonna mindkét változatán, az Orsós Madonnán és a Szent Annát ábrázoló képen figyelhetjük meg ennek a tájnak a nyomait.

Leonardo da Vinci: Orsós Madonna

Leonardo da Vinci: Szent Anna

Most pedig térjünk vissza a Giocondához, vagyis a kép hátterének elemzéséhez. Hosszú kutatómunka után a Leonardo életművét tanulmányozó tudósoknak egy olyan rajz alapján sikerült beazonosítani ezt a tájegységet, amit maga a Mester készített és ma a Windsori kastélyban a Royal Library-ban őriznek. Ez nem más, mint egy térképészeti dokumentum, a Művész 1502 nyara és 1503 tavasza között alkotta, feltételezhetően Valence hercege, azaz Cesare Borgia megrendelésére.

Leonardo egy pontos hegyrajzi és vízrajzi térképet hagyott erről a területről az utókor számára, tökéletesen ábrázolja azokat a helyszíneket, melyek a Gioconda hátterének alapjául szolgálnak.

"Monna" Lisa háta mögött, a remekmű bal oldalán egyértelműen kivehetők a Felső Valdarno vidékén található „Balzák”, a titokzatos mosolyú „Hölgy” vállánál látható a Chiana folyó csatornája, a kép jobb oldalára festette, ahogy a Chiana beleömlik az Arno-ba, és végül, de nem utolsósorban megörökítette a még ma is létező hét lyukú hidat, a Ponte Burianot, ami egyébként a középkori hídépítészet egyik legjelentősebb példája.

A hidat 1240 és 1277 között építették egy fahíd maradványaira, amikor is Arezzonak Guglielmino Ubertini gróf volt a püspöke, akinek köszönhető a város hatalmas gazdasági és kulturális fellendülésen. A púpos hátú híd román stílusban épült, ívei fölött halad az ókori Via Cassia, amely összeköti Rómát, Chiusit, Arezzot és Firenzét.

Leonardót, a tudóst, az eléje táruló látvány még inkább megerősítette abban, hogy a szárazföld nem mozdulatlan, hanem „viharos” átalakulásokon megy keresztül, a víz pusztító ténykedésének hatására.

A különféle beazonosított elemeknek köszönhetően, a kutatóknak sikerült computer segítségével rekonstruálni a művész feltételezett megfigyelési pontját. Szerintük Quarata falucska, egykor itt álló középkori vára biztosított számára kiváló helyszínt a térképül szolgáló rajzok elkészítéséhez.

Persze könnyen lehet, hogy kitalált, idealizált helyszínekről van szó, melyeket Leonardo da Vinci a különböző területeket felölelő utazásai során rögzített emlékképek, benyomások alapján gyúrt össze, és alkotott belőlük egységes hátteret a képzőművészet legtitokzatosabb mosolyú Hölgye mögé.

Jó barangolást!