Italia: Az ízek művészete! A művészetek íze!

Boccaccio városa

Szinte már kezd hagyománnyá válni, hogy ősszel az itáliai művészetekért és nem kevésbé a legváltozatosabb ízekért rajongó megszállott csapat felkerekedik és meg sem áll valamelyik kedvenc „agriturismojáig”, ahol a háziak már családtagként üdvözölnek bennünket.

Könnyen lehet, hogy részükről van benne némi érdek „örömködés” is, hiszen elvégre dolgozni megyünk hozzájuk és az évek során azt hiszem bebizonyítottuk, hogy nem csupán hátramozdítói vagyunk a számukra oly szent munkának, ami nem más, mint az olívaszüret.

Azért sietek leszögezni, hogy nem kell elkezdeni serényen sajnálkozni sanyarú sorsunk felett, mivel ez azért mégiscsak inkább szórakozás. Úgy érzem, sokan irigyelnének minket, ha látnák, amikor ebédidőben előkerülnek a kis kosárkák telis-tele mindenféle földi jóval, helyi sonkákból, szalámikból, sajtokból, parasztkenyérből áll a menünk és persze csöppet sem hátráltatja az olívabogyók szedését, ha mindezt leöblítjük egy pohárka vörös borral.

Az olivás kiruccanásaink során, pihenésképpen mindig beillesztünk egy kis csatangolást, felfedező körutat azon a környéken, ahol éppen részt veszünk valamelyik hozzánk közel álló agriturismo olívaszüretén. Az egyik legkedveltebb törzshelyünk, Gambassi Termében található, ami már magában is „megér egy misét”, de innen rövid idő alatt el lehet jutni Firenzébe, Volterrába, San Gimignanoba, Sienába, vagyis a közismert toscanai városokba.

Most mégis inkább egy kis rejtett ékszerdobozról szeretnék ódákat zengeni, Giovanni Boccaccio városáról Certaldoról, amely mindössze 14 percre található Gambassi Termétől.

A városnak etruszk-római eredetű gyökerei vannak, erre utal a számos régészeti lelet, amit ezen a területen találtak. Valószínűleg több kisebb település létezhetett a környéken és egy kis falu a dombon, ahol ma Certaldo Alto található. A neve a latin cerrus altusból ered, ami azt jelenti „tölgyekkel borított magaslat”.

Certaldo első hivatalos történelmi megjelenése 1164-re datálható, ekkor említik meg a „Várat” Barbarossa (Rőtszakállú) Frigyes császár adománylevelében, mint a prátói Alberti grófok hűbérbirtokát. A Mastio, vagyis a Fő Torony, amit később beépítettek az egykori vár helyén emelkedő Praetori Palotába, minden kétséget kizáróan a Korai Középkorban épült, majdnem biztosra vehető, hogy longobárd vagy frank eredetű, végső formáját a X-XI. században nyerte el.

Mivel stratégiai szempontból a régi Torony nagyon fontos területen állt, ez bizonyára elősegítette, hogy fokozatosan kibővüljön egy teljes vár-erődítménnyé, körülötte pedig egyre-másra emelték a lakóházakat, annyira megszaporodott a népesség.

Az Alberti család egészen 1184-ig meg tudta őrizni birtokai függetlenségét a Firenzei Köztársasággal szemben, de ettől kezdve állandósultak a csatározások és 1198-ban Certaldot végleg bekebelezte a firenzei túlerő.

A város fejlődésének nagy lendületet adott, amikor 1415-től a Firenzei Köztársaság egyik Helynökségének székhelye lett, olyan jelentős kulturális és gazdasági fellendülésen ment keresztül, hogy az egész Valdelsa térségének legfontosabb központjává vált.

A város legérdekesebb, legkülönlegesebb része kétségkívül Certaldo Alto, tökéletesen megőrizte középkori városszerkezetét a maga szűk utcáival és az itt-ott elszórt kis terecskékkel, ez adja legfőbb művészeti és építészeti jellegzetességét. Kizárólag a Praetori Palotán végeztek átalakítási munkálatokat a XV. században, ezt leszámítva kijelenthetjük, hogy Certaldo Alto pontosan ugyanúgy tárul a szemünk elé, mint ahogy a Középkorban kialakult.

A többi középkori várossal ellentétben, itt nem találunk a történelmi központ szívében egy nagy egységes teret, melyet körbevesznek a kor összes hatalmi intézményét jelképező paloták. Certaldo egy dombtetőről terjeszkedett, elnyújtott, ellipszis alakban, így nem maradt elég hely egy nagyobb méretű tér kialakítására, a szerepét egy hosszú és széles utca töltötte be, a mai Via Boccaccio. Tényleg úgy érzi az ember, hogy visszacsöppent a Középkorba, amikor végigsétál ezen az utcán és bebarangolja a teljes Várnegyedet.

Megcsodálhatjuk kívül-belül a Praetori Palotát, a Szent Tamás és Szent Prospero (Chiesa dei Santi Tommaso e Prospero) valamint a Szent Jakab és Szent Fülöp (Chiesa dei Santi Jacopo e Filippo) templomokat, mindkettő a XIII. században épült, román stílusban, a Stiozzi Ridolfi Palotát, melyet a XIV. században emeltek és valószínűleg, nagy belső loggiával szegélyezett udvarán kapott helyet a piac, a reneszánsz jegyeket hordozó Giannozzi Palotát és természetesen a Boccaccio Házat.

Giovanni Boccaccio 1313-ban született a korábbi feltételezések szerint ebben a házban, amely édesapja családjának lakhelye volt, ez az elmélet azonban a legújabb kutatások eredményeként megdőlni látszik, de az biztos, hogy élete különböző szakaszaiban itt élt és 1361-62 tájékán ide vonult vissza, szinte remeteként, mert elege lett a Firenzében dúló folyamatos politikai csatározásokból.

Az otthona átalakult egy fantasztikus prehumanista kulturális központtá, olyan szerzőket ismertetett meg Itáliával, sőt egész Európával, mint Tacitus, Seneca, Ovidius, vallotta és hirdette a két nagy ókori kultúra, a latin és a görög közötti szoros kapcsolatot.

Boccaccio leghíresebb művét, a Dekameront 1349 és 1351 között írta, de élete utolsó éveiben, Certaldoban önti végleges formába.

Az általában rövid, a szereplőket kiélezett helyzetekben ábrázoló elbeszélő próza teljes érettségében a Dekameronnal kezdődik és ettől kezdve lesz közkeletűen novella a neve. A XIV. század három zsenije, Dante, Petrarca és Boccaccio az egyházi világkép korában megteremti a világi ember-és társadalomszemléletet, amely döntő mértékben majd a reneszánszra lesz jellemző. A kor még nem reneszánsz, de Boccaccio már reneszánsz írónak számít.

Szegényen és magányosan halt meg ősei házában 1375. december 21-én, földi maradványai a SS.Jacopo e Filippo templomban nyugszanak.

Ebben a gyönyörűséges kis városkában még jó pár napot el lehetne tölteni, de epedve várnak minket az olívabogyók!

(A irásaink megtalálhatóak rendezetten a honlapunkon: izek-muveszete.lapunk.hu/ )