Italia: Az ízek művészete! A művészetek íze!

Bizonyára meglepődtek azok a „világcsavargók”, akik már elvetődtek Campiglia Marittimába és környékére, hogy legutóbb mélyen hallgattam a legjentősebbnek tartott látnivalóról, a nemrég Olaszország Csodái közé is beválasztott Pieve di San Giovanni-ról.

Nos úgy éreztem, hogy ez a „Csoda” megér egy külön misét, annál is inkább, mivel a toszkán román stílusú építészet egyik kiemelkedő mintájának tartják.

A Campigliát körülölelő városfalon kívülre építették egy kis dombra, 1173 végére készülhetett el, feltételezhetően a népességnövekedés követelményeinek akartak ezzel eleget tenni, egy sokkal kisebb keresztelési templom funkcióját vehette át.

A homlokzati részén található az a kőtábla, amibe belevésték az építés dátumát és építőjének, Matteo Mesternek a nevét.

Azonban szinte biztosra vehetjük, hogy ezen a helyen már 1075-ben állhatott egy templom, miután maga VII. Gergely pápa tesz említést róla egy Populonia püspökének címzett dokumentumban.

Az egész épületegyüttesnek van egy különleges varázsa, és az még inkább misztikussá teszi, hogy Campiglia temetőjének kellős közepén áll, körülötte mindenfelé sírok, némelyik jóval az 1000 előtti időkből származik.

A XI. sz. második felétől, egészen a XIII. sz. elejéig döntő hatást gyakorló pisai román stílus kézjegyeit hordozza magán.

Úgynevezett latin kereszt alaprajzú, egyhajós-kereszthajós templom tárul a szemünk elé, egyetlen szentélyben végződik, a tetőzete fából készült.

A „kunyhó”alakúnak nevezett homlokzatot, melyet egy kiálló lábazatra helyeztek, növényi és állati motívumokkal díszített két vékony keret szegélyezi, fölül, középen pedig egy négylevelű lóhere alakú „fény rés” emeli ki egyszerű szépségét. A főportál fölötti architráv (gerendapárkány) és a félkör alakú archivolt (boltív) által határolt lunetta (falmező) fehér márványból van, ez utóbbit egy apró rózsaablak ékesíti.

Különösen figyelemre méltó, a templom bal oldalán található kapu fölött elhelyezkedő márvány architráv, melyen a görög mitológiai hős Meleagrosz vadkanvadászatának jeleneit ábrázolták, ez jelképezi Krisztusnak és követőinek győzelmét az Ördöggel szemben. A kapu fölé itt is kétszínű archivolt-ot emeltek, a lunetta közepén a Szent Jánost szimbolizáló fejetlen sas látható, két oldalán pedig egy-egy oroszlán, karmaik között sárkánnyal illetve egy emberi alakkal.

A templom hátsó részének nagyon egyszerű, letisztult a formája, szinte teljesen külön válik tőle a henger alakú abszis, az ablakok csak éppen hogy érintik a szürke kőtömeget.

A belső térben, a szentélyt egy domborművekkel díszített kőkorlát választja el a templomhajótól, ezen is erősen érződik a pisai hatás.

A Pieve di San Giovanni tető alatti részén, a kereszthajó északi oldalán, érdekes felfedezést tettek a kutatók, a külső falon rábukkantak egy úgynevezett Sator palindrom-ra vagy más néven Sator Négyzetre, ami nem más, mint egy ismétlődő latin felírat, bűvös négyzet formájában, amely a következő öt szóból áll:

SATOR, AREPO, TENET, OPERA, ROTAS

Amennyiben a megadott sorrendben egymás mellé helyezzük őket, egy olyan mondatot kapunk, amely különböző irányokból kiolvasva is ugyanaz marad.

Ezzel a felirattal gyakran találkozhatunk különféle régészeti leleteken Európa szerte, úgy kőbe vésve, mint graffiti formájában, de az értelmezése és szimbolikus jelentésének megfejtése, a számtalan feltételezés ellenére, még várat magára.

A legkorábbi és legnevezetesebb Sator Négyzeteket Pompeiben találták, mivel i. sz. 79. augusztus 24-én a Vezúv kitörése elpusztította a várost, mindkét karcolatot nyilván a katasztrófát megelőzően véshették egy oszlopra, illetve Publio Paquio Proculo házának falára, ez némi támpontot jelent annak bizonyításához, hogy a Sator Négyzet már az ókorban is létezett.

Végezetül, álljon itt a felírat egyik korszakalkotó fordítása és értelmezése:

A szántóvető/magvető/alkotó/teremtő (Arepo) tartja műveit a körforgásokat/mindenséget. A négyzet értelmezőit leginkább az a jelenség gondolkoztatja el, hogy a palindrom alapja, úgy tűnik, a latin Pater noster felirat, vagyis a Miatyánk imádság első két szava. Mintha ez a két szó és a kereszt jele volna az a kiindulópont, amelyből azután megalkották a palindromot. Íme tehát a felirat a négyzet betűinek át- vagy visszarendezése után.

A kereszt szárainál megjelenik két “a” és két “o” betű, ami utalás lehet a Jelenések könyvére, a trónon ülő Krisztus szavaira: “Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég” (22,13).

Hagyom, hogy mindenki saját belátása szerint töprengjen el ezen egy cseppet!

Kellemes rejtvényfejtést!