Gyöngyszemek az itáliai művészetekből

Építészet

A Villa d'Este szökőkútjai

Ha már a múlt héten elvetődtünk Tivoliba és virtuális kirándulásunk során meglátogattuk a Villa Adriana-t, ne hagyjuk ki a település másik méltán világhírű látnivalóját sem, a Villa d'Este-t. A mai blogbejegyzésünk címét Liszt Ferenctől kölcsönöztük, akit szintén megigézett a hely varázsa, olyannyira, hogy rögvest komponált is egy zongoradarabot.

Kicsit járjuk körbe ezt a gyöngyszemet, amely nem mellékesen, szintén a világörökség része.

A Villa az itáliai reneszánsz építészet egyik mesterműve. Megálmodója Ippolito II d'Este bíboros volt, aki I. Alfonz és Lucrecia Borgia gyermeke ( 1509-1572). A villa története 1550-re nyúlik vissza, ekkor nevezi ki III. Gyula pápa a bíborost, hálája jeléül, amiért megválasztásához jelentékeny mértékben hozzájárult, élete végéig Tivoli kormányzójává. Amikor megérkezett a városba és felfedezte, hogy a kormányzói rezidencia egy lepusztult, öreg, kényelmetlen bencés kolostor, rögtön elhatározta, hogy a rozoga épületet átalakíttatja egy pazar villává. Annak a csodálatos palotának az ikertestvérét akarta ide varázsolni, amit ezzel párhuzamosan építtetett Rómában.

A munkálatokat Pirro Ligorio építészre bízták, de a végeredményt a bíboros nem sokáig élvezhette, 1572 szeptemberében került sor a Villa ünnepélyes felavatására, Ippolito d'Este pedig ugyanez év decemberében elhunyt.

A Villa harmadik tulajdonosa, Alesandro d'Este bíboros 1624-ig, haláláig töltötte be Tivoli kormányzójának tisztségét, neki sikerült elérnie, hogy a villa örök időkre a d'Este család birtokában maradhasson. Említésre méltó még Rinaldo d'Este (1641-1672) bíboros tevékenysége is, Ő rendelte meg Gian Lorenzo Bernini-től a  Bicchierone szökőkútat...

és az Organo-Orgona Szökőkút vízesésének megépítését.

A Habsburgok uralma idején, csúfos évszázadok következtek, mígnem Gustav Adolf von Hohenlohe-Schillingsfürst bíboros, az 1800-as évek közepén, bele nem szeretett a Villába és 1895-ben bekövetkezett haláláig, ismét a művészeti és nagyvilági élet középpontjává nem tette. Ezekben az években fordult meg vendégként többször a Villa d'Este-ben Liszt Ferenc, a már említett zongoradarabon kívül, számos egyéb művét is ez a mesebeli helyszín ihlette.

Természetesen maga a Villa is remekmű, de a kert, a megszámlálhatatlan szökőkútjával, szinte elhomályosítja a freskók és az épület szépségét.

A Száz Vízköpő sora! Antropomorf formájú maszkokból lövell ki a víz.

A "Cento Fontane" minden egyes figurája más és más.

 A Fontana dell'Ovato, vagyis az Ovális Szökökút nappal...

és esti megvilágításban.

Természetesen sárkányokkal itt is találkozhatunk! A látványos Fontana dei Draghi (Sárkányok szökőkútja) központi elhelyezkedése miatt, a park szívének számít.

A Villa talán legimpozánsabb, leginkább figyelemre méltó szökőkútja, a lezúduló nagy vízmennyiség, és a magasba lövellő vízsugarak pompás látványa miatt, a Fontana di Nettuno - Neptun Szökőkút. 1927-ben nyerte el mostani formáját, miután restaurálták Bernini rettenetesen elhanyagolt állapotban lévő, festői vízesését és átépítették a különböző szinteket.

A Bőség vagy Termékenység szökőkútja.

 Vessünk egy pillantást magára a parkra is.

Ha már egyszer rábeszéltük Önöket, hogy mozduljanak ki Rómából és látogassák meg a Villa Adriana-t, akkor igazán érdemes megtenni még néhány kilométert és megnézni ezt a páratlan gyöngyszemet is!

(Ha valamelyik ismerősének fel szeretné hívni a figyelmét erre a látnivalóra, ide, vagy a képre kattintva, elküldheti képeslap formájában)

A posztjaink rendezetten megtalálhatóak a honlapunkon http://izek-muveszete.lapunk.hu/ .