Italia: Az ízek művészete! A művészetek íze!

Sült tintahalacskák zöldségtornyon

Hozzávalók 4 személy részére:

800 gr egészen apró tintahalacska

2 nagyobb burgonya

2 nagyobb ökörszív paradicsom

200 gr friss, zsenge zöldbab

1 csésze majonéz

Fél liter tej

1 csokor friss bazsalikom

1 csokor friss snidling

Kevés liszt

Olívaolaj

Só

Bors

Elkészítés:

Mossuk meg a tintahalakat, tegyük egy mélyebb tálba, öntsük le a tejjel és legalább 1 órára tegyük a hűtőszekrénybe. Hámozzuk meg a burgonyákat, vágjuk vékony karikákra. A megmosott zöldbabot szeljük félbe hosszában, ha szükséges az oldalukon végigfutó kis szálacskákat húzzuk le. Kevés olívaolajban, pici víz hozzáadásával, pároljuk 2-3 percig először a burgonya karikákat, majd adjuk hozzá a zöldbabot is, és folytassuk a párolást még 5-6 percig, vagyis amíg a zöldségek „roppanósra” nem főnek. Tegyünk félre néhány bazsalikomlevelet és snidling szálat a díszítéshez, a többit aprítsuk fel és keverjük össze a majonézzel. Szeleteljük fel a megmosott paradicsomokat is. Négy tányéron készítsük el egyenként a zöldségtornyokat: rakjuk egymás tetejére rétegesen a különféle zöldségeket.

A tejben áztatott tintahalacskákat csöpögtessük le, töröljük teljesen szárazra, forgassuk meg nagyon kevés lisztben, dobjuk be bőséges, forró olajba és süssük 2-3 percig ropogósra. Miután kiszedtük, a felesleges olajat itassuk le konyhai papírtörlővel, és rögtön sózzuk meg.

A zöldségtornyok tetejére csöppentsünk olívaolajat, ízlés szerint tehetünk még rájuk egy kis sót és borsot, minden egyes adagra rakjunk egy-egy kanálnyi fűszeres majonézt és osszuk el rajtuk a sült tintahalakat. Végezetül díszítsük a félretett bazsalikomlevelekkel és snidling szálakkal, majd azonnal még melegen tálaljuk.

Ha az ételt valamelyik ismerősének a figyelmébe szeretné ajánlani, ide, vagy a képre kattintva küldje el képeslap formájába.

Jó étvágyat!

A receptjeink megtalálhatóak rendezetten a honlapunkon: http://izek-muveszete.lapunk.hu/.

Gyöngyszemek az itáliai művészetekből

Zene

Tarantella

A tarantella Dél-Olaszország jellegzetes táncait, illetve azt a gyors tempójú zenei stílust jelöli amire ropják. Könnyed, fürge lépések, gyakran flörtölő, kacérkodó mozdulatok jellemzik.

Miről is nevezték el ezt a táncot! Talán a környéken igen elterjedt mérges pókról a Lycosa tarentularól?

Akár még logikus magyarázatot is találnánk erre. A néphiedelem szerint, akit megmart ez a veszélyes pók, annak nagyon sokat kellett mozognia, hogy kiizzadja magából a mérget, és erre bizony igen alkalmasak voltak egyes nagyon gyors ütemű, 6/8, 8/8-os táncok.

Sokkal valószínűbb azonban, hogy Dél-Olaszország harmadik legnagyobb városáról, Tarantoról kapta a nevét.

A tarantellát a források először a XVII. század elején említik, majd a XIX. században már odáig fejlődik, hogy a Szicíliai Királyság szimbólumává válik, sőt az elnevezés ekkor olvasztotta magába Dél-Olaszország számos táncát.

A XVIII-XX. század között sok zeneszerzőt megihlettek a déli dallamok, legismertebb példája Rossini zongoraműve a La danza. Olyannyira népszerű lett, hogy szöveget is írtak hozzá és nem kisebb nagyságok  énekelték,  mint például Caruso...

vagy éppenséggel Luciano Pavarotti :

Nehezen lehet megállni, hogy táncra ne perdüljön az ember!

Hogy mennyire igaz az az állítás, miszerint a tarantella  Szicília és Dél-Olaszország szimbólumának számít, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a "Keresztapa" című film egyik jelenete:

A tarantella számos festőt is megihletett, igy többek között, Markó Károlyt is.

(Ha valamelyik ismerősének fel szeretné hívni a figyelmét erre a posztra, ide, vagy a képre kattintva, elküldheti képeslap formájában)

A posztjaink rendezetten megtalálhatóak a honlapunkon http://izek-muveszete.lapunk.hu/ .

Krémes rizottó borsóval és sonkával

Hozzávalók 4 személy részére:

350 gr rizottó rizs

400 gr frissen fejtett zöldborsó

150 gr szeletelt sonka

50 gr asiago sajt

1 fej mogyoróhagyma

1 csokor petrezselyem

1 l húsleves alaplé

3 evőkanál olívaolaj

Parmezán sajt

Só

Fehér bors

Elkészítés:

Egy nagyobb lábasban pirítsuk meg az olívaolajon a felszelt hagymát, majd adjuk hozzá a borsót és főzzük puhára. Vegyük le a tűzről, sózzuk, borsozzuk ízlés szerint és szórjuk bele a felaprított petrezselymet is. Vágjuk fel apró kockákra a sonkát egy szelet kivételével, amit szeljünk hosszú, vékony csíkokra és tegyük félre. A felkockázott sonkát keverjük az ízesített zöldborsóhoz, rakjuk fel ismét a tűzre, tegyük bele a rizst is, és közepes lángon pirítsuk pár percig, ügyelve arra, nehogy odakapjon. Ezután fokozatosan öntsük hozzá a forró alaplevet, állandóan kevergetve, és hagyjuk főni legalább 10 percig. Most beletehetjük a feldarabolt sajtot, szép lassan öntsük még rá a maradék alaplevet és főzzük készre a rizottót. Ízlés szerint még sózzuk, borsozzuk és szórjuk meg reszelt parmezánnal.

Tálalás előtt a félretett sonka csíkokat pirítsuk ropogósra és helyezzük a rizottó tetejére.

Ha az ételt valamelyik ismerősének a figyelmébe szeretné ajánlani, ide, vagy a képre kattintva küldje el képeslap formájába.

Jó étvágyat!

(A receptjeink megtalálhatóak rendezetten a honlapunkon: http://izek-muveszete.lapunk.hu/

Gyöngyszemek az itáliai művészetekből

Építészet

Itália hídjai

Ponte Cestio (Pons Cestius)

Itália építészeti gyöngyszemeit bemutató írásaink sorában, ma egy kétezer esztendős hídról villantunk fel képeket. A Tiberis-sziget és a Tiberis jobb partja között ez volt az első híd. Építtetőjét pontosan nem ismerjük, a neves Cestius nemzetség több tagja is szóba jöhet, nevezetesen vagy i.e. 46-44-ben, Caius Cestius praetorsága idején épülhetett, vagy Lucius Cestius rendelte el a munkálatok megkezdését a rákövetkező évben.

 A Ponte Cestio a Tiberis-szigetet a Trasteverével köti össze, ma egyike a Rómát kettészelő folyó, a Tevere (Tiberis) felett átívelő számtalan hídnak.  A Tevere bal partján található az antik Róma, a jobb parton terül el többek között Vatikánváros, a Szent Péter Bazilikával, és az Angyalvár is.

A kis szigetet lényegében két fél híd köti össze a Tevere bal illetve jobb partjával, a másik az i.e. 62-ben épült Pons Fabricius.

Az eredeti hídnak egy nagy központi nyílása volt, amelyet két kisebbel egészítettek ki. A Ponte Cestio sokszor megrongálódott, először 152-ben restaurálták, majd újabb kétszáz esztendő elteltével 370-ben, Valentinianus, Valens és Gratianus császárok uralma alatt teljesen átépítették, többek között a közeli Teatro di Marcello-ból (Marcellus-színház) széthordott kövekből. Ekkor újra fel is avatták Pons Gratiani néven.

Ez az átépítés már sokkal jobban sikerült, hiszen majd 800 éven keresztül szolgálta a rómaiakat, mígnem 1191-93 között ismét felújították.

Az eredeti hidat 1888-1892 között, amikor a Tevere ágát kiszélesítették, félig lerombolták megtartva a központi árkádját, majd 48-ról 76 méteresre meghosszabbítva újjáépítették.

E néhány sorral végigrohantunk kétezer esztendőn, miközben ez a híd "szemtanúja" volt nagy történelmi korszakoknak.

Azt szokták mondani: "Róma örök város!", és hogy ez mennyire igaz, azt éppen akkor érezhetjük úgy istenigazából, amikor átsétálunk ezen a hídon, a kis sziget érintésével, a túlpartra.

A Tevere nyilvánvalóan nem Róma legnagyobb turisztikai attrakciója, de ha már - akár a mi rábeszélésünkre - megcsodálta a Palazzo Falconierit, felfedezte Giordano Bruno szobrát a Campo de' Fiorin, tegyen még néhány lépést, sétáljon ki a Lungoteverére, és keljen át a folyó felett a Ponte Cestion.

(Ha valamelyik ismerősének fel szeretné hívni a figyelmét erre a látnivalóra, ide, vagy a képre kattintva, elküldheti képeslap formájában)

A posztjaink rendezetten megtalálhatóak a honlapunkon http://izek-muveszete.lapunk.hu/ .

Borsos kagyló

Hozzávalók 6 személy részére:

2 kg fekete kagyló

3 gerezd fokhagyma

50 dl olívaolaj

1 csokor petrezselyem

Frissen őrölt fekete bors

Elkészítés:

A kagylókat alaposan meg kell sikálni folyóvíz alatt, a legcélszerűbb körömkefével. Egy széles serpenyőben melegítsük fel az olívaolajat és kicsit pirítsuk meg benne a felaprított fokhagymákat. Ezután dobjuk bele a kagylókat és élénk lángon, fedő alatt addig hagyjuk főni, amíg ki nem nyílnak. Mielőtt levennénk a tűzről, borsozzuk meg bőségesen és szórjuk a tetejére a feldarabolt petrezselymet. Forrón, citrommal meglocsolva, pirított kenyérrel tálaljuk.

Amennyiben fel szeretné hívni valamely ismerőse figyelmét erre az ételre, küldje el a fotóját képeslap formájában, ide, vagy a képre kattintva.

Jó étvágyat!

(A receptjeink megtalálhatóak rendezetten a honlapunkon: http://izek-muveszete.lapunk.hu/ .