Gyöngyszemek az itáliai művészetekből
Modern művészetek
Szaniter
A legutóbbi, "modern művészetekkel" - iparművészet, formatervezés, - foglalkozó blogbejegyzésünk, a kerámia lapokat, csempéket, burkolóanyagokat érintette, így kézenfekvő, hogy a folytatásban, otthonunk legintimebb helyiségét, a fürdőszobát fogjuk egy kicsit "górcső alá venni".
Az, hogy az ember mennyire igényes a fürdőszobájára, nyilván függvénye a rendelkezésre álló anyagi erőforrásoknak, de azért valószínűleg hagyomány, kultúra kérdése is. Gondoljunk csak bele, hogy még akár pár évtizeddel ezelőtt is, mennyire "mostohagyereke" volt ez a lakáskultúrának! Szinte hihetetlen, de a statisztikák szerint például Párizsban, még a hatvanas években is számottevő volt a fürdőszoba és WC nélküli lakások aránya. Ezek után, talán cseppet sem meglepő, egyik tehetősebbnek mondható vidéki ismerősöm kijelentése, amikor a hetvenes évek elején megépítette vadonatúj házát, miszerint a WC nála továbbra is a kert végében marad.
Szerencsére azóta már más időket élünk, ha megnézzük ezeket a képeket, egyértelműen kiderül, milyen fontos lett számunkra a lakásunknak ez a rejtettebb "zuga" is, és bizony hálásak lehetünk azoknak a tervezőknek, bátran nevezhetjük őket alkotóknak, akik felkínálják a szebbnél-szebb lehetőségek kiapadhatatlan tárházát.
Figyeljük meg az anyagok bátor használatát, a fa és a porcelán elegyítését.
Természetesen megjelenik az üveg is, mint az egyik legmutatósabb anyag
A tervezők otthonunk ezen eldugott részét is igyekeznek széppé, hangulatossá varázsolni, azt akarják, hogy itt is jól érezzük magunkat. Ilyen környezetben sokkal kellemesebben indíthatjuk és zárhatjuk a napunkat.
Nézzük meg ezeket a "fürdőszobákat"! Képtelenség innen morcosan, letörten kilépni, reggel energiával tölt fel, este pedig segít ellazulni.
Ugye milyen szépek! Ki ne élvezné...
Természetesen ebben az esetben is visszanyúlhatnánk az ókori rómaiakhoz, akik igen magas szintű fürdőkultúrával rendelkeztek, és ha emlékeznek egyik korábbi bejegyzésünkre, amelyben bemutattuk a Villa Adriana fürdőinek mesés mozaikjait, akkor nem is kell állításunkat nagyon bizonygatni.
Vessünk egy pillantást az alábbi, ókori nyilvános illemhelyre!
Nyilvános, tehát tömeges, és ne feledjük, legalább 2000 éves! Mégis szembeötlő a kimunkáltság, a precizitás, figyeljük meg például a márvány fellépőt. A korabeli mesterek utódai, aztán elkezdték csiszolni, szépíteni, díszíteni a kellékeket.
Mindez hosszú időn keresztül rettenetesen drága, már-már megfizethetetlen volt az átlagember számára, mígnem a XIX. század vége felé, az iparosodással, elkezdődik a szaniterek tömeggyártása.
Az anyagok széles körének felhasználása, a megmunkálási variációk tárházának bővülése, mind-mind hozzásegít bennünket ahhoz, hogy csak a fantáziánk szabjon határt a lehetőségeknek.
A mai kínálatból mindenki találhat már kedvére valót.
Az egészen egyszerűtől...
a klasszikusnak tetsző megoldásokon át a végtelenül modernig.
Amennyiben fel szeretné hívni valamelyik ismerőse figyelmét erre a posztra, küldje el a képet ide, vagy a fenti képre kattintva képeslap formájában.
A posztjaink rendezetten megtalálhatóak a honlapunkon http://izek-muveszete.lapunk.hu/ .
