Olívát szüreteltünk
Italia
Ízek művészete,
Művészetek íze!
Olívaszüret 2012.
KAVIART
Olívaszüret 2012. Gambassi Terme
Az első Benvenuto Kaviart - Isten hozott Kaviart - prosecconkat, fehér és vörös borainkat Giovanni Boccaccio városában Certaldoban hörpintjük ki. Azt hiszem, annak ellenére, hogy már szinte teljesen besötétedett mire ideértünk, a hely varázslatos szépsége mindenkit azonnal rabul ejtett.
A városnak etruszk-római eredetű gyökerei vannak, erre utal a számos régészeti lelet, amit ezen a területen találtak.
A neve a latin cerrus altusból ered, ami azt jelenti „tölgyekkel borított magaslat”.
Certaldo első hivatalos történelmi megjelenése 1164-re datálható, ekkor említik meg a „Várat” Barbarossa (Rőtszakállú) Frigyes császár adománylevelében, mint a prátói Alberti grófok hűbérbirtokát. A Mastio, vagyis a Fő Torony, amit később beépítettek az egykori vár helyén emelkedő Praetori Palotába, minden kétséget kizáróan a Korai Középkorban épült, majdnem biztosra vehető, hogy longobárd vagy frank eredetű, végső formáját a X-XI. században nyerte el.
Az Alberti család egészen 1184-ig meg tudta őrizni birtokai függetlenségét a Firenzei Köztársasággal szemben, de ettől kezdve állandósultak a csatározások és 1198-ban Certaldot végleg bekebelezte a firenzei túlerő.
A város legérdekesebb, legkülönlegesebb része kétségkívül Certaldo Alto, tökéletesen megőrizte középkori városszerkezetét a maga szűk utcáival és az itt-ott elszórt kis terecskékkel, ez adja legfőbb művészeti és építészeti jellegzetességét. Kizárólag a Praetori Palotán végeztek átalakítási munkálatokat a XV. században, ezt leszámítva kijelenthetjük, hogy Certaldo Alto pontosan ugyanúgy tárul a szemünk elé, mint ahogy a Középkorban kialakult
A többi középkori várossal ellentétben, itt nem találunk a történelmi központ szívében egy nagy egységes teret, melyet körbevesznek a kor összes hatalmi intézményét jelképező paloták. Certaldo egy dombtetőről terjeszkedett, elnyújtott, ellipszis alakban, így nem maradt elég hely egy nagyobb méretű tér kialakítására, a szerepét egy hosszú és széles utca töltötte be, a mai Via Boccaccio. Tényleg úgy érzi az ember, hogy visszacsöppent a Középkorba, amikor végigsétál ezen az utcán és bebarangolja a teljes Várnegyedet.
Megcsodálhatjuk kívül-belül a Praetori Palotát, a Szent Tamás és Szent Prospero, valamint a Szent Jakab és Szent Fülöp (Chiesa dei Santi Jacopo e Filippo) templomokat, mindkettő a XIII. században épült, román stílusban, a Stiozzi Ridolfi Palotát, melyet a XIV. században emeltek és valószínűleg, nagy belső loggiával szegélyezett udvarán kapott helyet a piac, a reneszánsz jegyeket hordozó Giannozzi Palotát és természetesen a Boccaccio Házat.
Giovanni Boccaccio 1313-ban született a korábbi feltételezések szerint ebben a házban, amely édesapja családjának lakhelye volt, ez az elmélet azonban a legújabb kutatások eredményeként megdőlni látszik, de az biztos, hogy élete különböző szakaszaiban itt élt és 1361-62 tájékán ide vonult vissza, szinte remeteként, mert elege lett a Firenzében dúló folyamatos politikai csatározásokból.
Az otthona átalakult egy fantasztikus prehumanista kulturális központtá, olyan szerzőket ismertetett meg Itáliával, sőt egész Európával, mint Tacitus, Seneca, Ovidius, vallotta és hirdette a két nagy ókori kultúra, a latin és a görög közötti szoros kapcsolatot.
Boccaccio leghíresebb művét, a Dekameront 1349 és 1351 között írta, de élete utolsó éveiben, Certaldoban önti végleges formába.
Az általában rövid, a szereplőket kiélezett helyzetekben ábrázoló elbeszélő próza teljes érettségében a Dekameronnal kezdődik és ettől kezdve lesz közkeletűen novella a neve. A XIV. század három zsenije, Dante, Petrarca és Boccaccio az egyházi világkép korában megteremti a világi ember-és társadalomszemléletet, amely döntő mértékben majd a reneszánszra lesz jellemző. A kor még nem reneszánsz, de Boccaccio már reneszánsz írónak számít.
Szegényen és magányosan halt meg ősei házában 1375. december 21-én, földi maradványai a SS.Jacopo e Filippo templomban nyugszanak.
La Sciolta villa
a szállás
Ez a történelmi vonatkozásokkal is büszkélkedő rezidencia, az 1900-as évek elején épült.
A híres olasz pilóta Vasco Magrini építtette, egy elegáns vadászházat és a családja számára egy meghitt rejtett fészket szeretett volna, ahová bármikor visszavonulhattak.
Vasco Magrini az olasz légierő egyik legjentősebb pilótája volt az I. és a II. világháború alatt.
A birtokot később eladták a ferrarai Finzi Contini családnak, akiknek a történetét Giorgio Bassani 1962-ben megjelent regényéből ismerhetjük meg, melynek a címe Il giardino dei Finzi-Contini- Finzi-Continiék kertje. A regényből 1970-ben film is készült, Vittorio De Sica rendezésében.
A Finzi-Contini család egy gazdag, művelt, hatalmas magánkönyvtárral rendelkező nagypolgári zsidó család, akik Ferrara-ban éltek, ahol az 1920-as években egy virágzó zsidó közösség létezett még.
Az Ő életüket-történetüket ismerhetjük meg a könyvből, 1929-től, egészen 1943 őszéig, amikor is az egész családot a buchenwaldi koncentrációs táborba deportálták.
A regény nagyon hű korképet fest, az olasz fasizmus kibontakozásáról, térnyeréséről, ellentmondásairól és tragikus végkicsengéséről. Szinte egyik pillanatról a másikra alakítja át a gondtalan hétköznapjaikat az egyre jobban elhatalmasodó antiszemitizmus, a közeledő háború és a deportálások kegyetlen történelmi drámája.
A La Sciolta villát nyári rezidenciaként használták, itt is nagy könyvtárat rendeztek be, élvezték a csendet és a nyugalmat, ami körülvette őket.
A mostani tulajdonosok családja 1954-ben vette meg a birtokot, végleg ide költöztek a városból, hogy élvezhessék a térség természeti szépségeit, a vidéki élet „romantikáját”.
Olívaszüret, olajütés, olíva olaj kóstolás
Kirándulás a Via Francigena-n
A Via Francigena, a Canterbery-ből, Rómába tartó, Anglián, Franciaországon, Svájcon és Olaszországon áthaladó, ősi zarándokút mentén helyezkedik el, Gambassi Terme, ahol a Fattoria La Sciolta villában érezhetjük magunkat remélhetőleg „otthon” ez alatt a pár nap alatt.
A középkorban három fő fontosságú zarándokhely létezett. Elsőként Róma, Szent Péter és Szent Pál mártíromságának helyszíne; Santiago De Compostela, Szent Jakab nyugvóhelye; és természetesen Jeruzsálem, a Szentföld. A keresztények csoportokban utaztak magukon viselve zarándoklatuk jelképét, kagylót Santiago de Compostela-ba, keresztet Jeruzsálembe, és kulcsot Rómába tartó útjuk során.
Ezek a zarándok útvonalak egyúttal jelentős mértékben elősegítették a cserekereskedelem fellendülését, továbbá az sem elhanyagolható tény, hogy a hadseregek is ezeket az utakat használták a helyváltoztatásaikhoz.
A Via Francigena eredete a longobárd időkre nyúlik vissza, amikor a Longobárdok a VI. században kiterjesztették befolyásukat Észak- és Közép-Itália nagy részére, létrehoztak egy királyságot paviai központtal, így az Appennin-hegység túloldalán található hercegségeik megközelítésére szükségük volt egy biztonságos útvonalra, hogy messzire elkerülhessék a kétségtelenül sokkal kényelmesebb, de ősellenségeik, a bizánciak ellenőrzése alatt álló utakat.
773 – 774-ben Nagy Károly frank király meghódította a longobárd Királyságot, amely így beolvadt a Frank Birodalomba, ezzel egyidejűleg természetesen a Via Francigena kibővült Franciaország irányába (innen származik az elnevezése, amely már megjelenik korabeli dokumentumokban is) és persze Róma irányába is, miután a Pápa Nagy Károly és a Frankok személyében értékes szövetségesekre talált.
Valószínűleg ebben az időszakban kezdtek egyre gyakoribbá válni a zarándoklatok az Örök város Szent helyszínei felé.
Nem szabad azonban elfelejteni, hogy nem kimondottan, csupán egyetlen útvonalról volt szó, hanem inkább több úthálózatról, melyeket különböző időpontokban és talán más-más céllal használtak, a különféle területek politikai, domborzati, éghajlati viszonyaitól függően. Ez a sok kis „Francigena”, néhány kulcsfontosságú ponton keresztezte egymást.
A Via Francigenára vonatkozó legrégebbi, első lejegyzett zarándoklat írásbeli emlékei Sigeric Canterbery érsek nevéhez fűződnek, aki 990 és 994 között tette meg ezt az útvonalat. Elzarándokolt Rómába, hogy XV. János pápától átvegye az érseki méltóság szimbólumát, a palliumot és hazafelé térőben vezette azt a naplót, amelyben 79 útszakasz leírása szerepel, vagyis pontosan azokat az állomásokat említi, melyek a mai napig a Via Francigenát alkotják.
1800 km hosszú, Olaszország területén hét régión keresztül halad át – Valle d’Aosta, Piemonte, Lombardia, Emilia Romagna , Liguria, Toszkána, Lazio – és 140 Községen, összesen 44 útszakasz járható végig.
Mi a Toszkánában található egyik legrövidebb távot tervezzük megtenni, a Gambassi Terméből, San Gimignanoba vezető útvonalat, kényelmes tempóban 3-4 óra alatt célba is érhetünk.
Val d’Elsa hegygerincei mentén olívaültetvényeket, XII. századi várromokat, szentélyeket, középkori kis településeket érintve, leírhatatlan élmény gyalogosan megközelíteni és már messziről megpillantani, San Gimignano XII. és XIII. század között emelt 70 tornyából a napjainkra megmaradt 15-öt.
„Gyorstalpaló” főzőtanfolyam
Menü:
Antipasto (előétel):
Bruschetta al paté toscano - Bruscetta toszkán pástétommal
Fettunta
Primo (első fogás):
Friss tészta ricottával, spenóttal, mentával, parmezánnal töltve
Secondo (főétel):
Húscsíkok ruccolával és parmezán forgáccsal
Melanzane alla parmigiana – Parmezános padlizsán
Dolce (édesség):
Crostata
Villa Medicea di Poggio a Caiano
A Montalbano régióban található a Villa Medicea di Poggio a Caiano, amely az egyik leghíresebb Medici villa. Lorenzo de’ Medici kezdi építtetni a feljegyzések szerint 1445-től, és kisebb-nagyobb megszakítások után, 1513 és 1521 között fejezik be a munkálatokat, fia Giovanni, vagyis X. Leó pápa utasítására.
Lorenzo de’ Medici az 1480-as évek elején kedvenc építészét, Giuliano da Sangallo-t bízza meg a végleges építési tervek elkészítésével és talán nem véletlenül szokták a villát a mester kiemelkedő alkotásaként emlegetni.
Ez a palota a reneszánsz építészet első olyan példája, ahol tökéletes harmóniát alkotnak az ókori építészet sajátos vonásai, a toszkán vidék nemesi udvarházainak jellegzetes építészeti elemeivel. Giuliano da Sangallo, annyira zseniálisan kombinálta ezeket az elemeket, hogy ezzel megteremtette egy olyan építészet alapjait, amely a múltból merített tapasztalatokat, új építészeti megoldásokkal gazdagította.,
A Villa belső tereit, a kor híres művészeinek alkotásai díszítik, mint Filippino Lippi, Andrea del Sarto és Jacopo Pontormo manierista festő, akinek két freskója a villa nagytermének mennyezetét borítja.
San Miniato
Toszkánától az Alsó Valdarno vidékén található kisvárosban, San Miniato-ban veszünk búcsút, ahová egyébként, az olívaszüretek alkalmával mindig szívesen kiruccan a serénykedő csapat, annál is inkább, mivel novemberben itt tartják a Fehér Szarvasgomba Kiállítást és Vásárt, lévén ez a térség a ritkaságszámba menő gomba egyik leggazdagabb lelőhelye.
Fantasztikus élmény részt venni a novemberi szarvasgomba vásáron, a kis középkori település gyönyörűséges „ütőere”, a Piazza del Duomo vagy, ahogy itt nevezik a Prato del Duomo és a Seminario Vescovile(Püspöki Szeminárium) környéke, átalakul egy hatalmas szabadtéri „boszorkánykonyhává”.
Ugye kellemes program volt az olívaszüret!
(Az írásaink megtalálhatóak rendezetten a honlapunkon: izek-muveszete.lapunk.hu/ )
.jpg)
.jpg)
