Toszkána megyéi
Massa-Carrara megye
Toszkánáról mindig, mint egy egységes egészről beszélünk, pedig tíz megyére oszlik. Olaszországnak ez a fantasztikus tartománya és ezen belül a meseszép és roppant gazdag megyéi, "méltók" arra, hogy egyenként is bemutassuk őket.
Kezdjük mindjárt a legészakibb megyével Massa-Carraraval.
.png)
A megye címere
.png)
és zászlója.
Itt látható az elhelyezkedése
Mint ahogy a térképen is látható, Toszkána legészakibb területe a csizma szárának tetejéhez közel, a Ligur- tenger partján fekszik. Olyan megyékkel szerepel egy sorban, mint Pisa, Firenze, Siena, de azért semmivel sem kevésbé ismert és elismert, hiszen itt termelik ki a világ legértékesebb márványát, a carrarai fehér márványt.
Carrara címere
Az egyik márványbánya.
Természetesen beszélhetnénk a megye számos nevezetességéről, tengerpartjáról, mezőgazdasági terményeiről, akár gazdaságáról, de mi most megmaradunk a márványnál, és az abból készült három remekműnél, amelyeket egyetlen művész alkotott, Michelangelo Buonarroti (Caprese, 1475. március 6. – Róma, 1564. február 18.)
Miért éppen az ő művein keresztül szeretnénk bemutatni a carrarai márványt? A válasz lehetne egyszerűen ennyi: csak! Azonban remélhetőleg, abból a néhány gondolatból, amit megosztunk az olvasóval, ennél azért sokkal több is kiderül.
1497-ben utazott először Carrarába, hogy első, átütő erejű munkájához, a Pietá-hoz keressen a bányákban megfelelő márvány darabot.
Talán az lehetett a döntő, legfontosabb pillanat, amikor megtalálta a neki "rendelt" tömböt, már ha hinni lehet a Michelangelonak tulajdonított mondásnak, miszerint:
“Minden kőben benne van a szobor, csak a felesleget kell lefaragni róla…”
Ha ezt a művészi ars poeticat elfogadjuk, akkor valóban rendkívüli esemény lehetett, rátalálni az adott mű megalkotására szánt márvány darabra. A szobrot Jean de Bilhères bíboros, VIII. Károly Vatikán államhoz, VI. Sándor pápához, akkreditál nagykövete rendelte meg, már 1497-ben, míg a végleges szerződést csak 1498. augusztus 26. vagy 28. írták alá. Az eredeti szándék szerint a Santa Petronilla templomba került volna, ahová később magát a megrendelőt is eltemették.
Az ekkortájt még csak a húszas éveinek elején járó művész első, korszakalkotó művét faragta ki, abból a csodálatos alapanyagból, amely Carrara hegyeiből került Rómába. Valóban azt gondoljuk, hogy az egyetemes emberi kultúrtörténet egyik olyan páratlan alkotásáról beszélhetünk a Pietá esetében, amely egyedülálló. A művész teljesen sajátságos módon ábrázolja Krisztus és a Madonna alakját. Ha alaposabban megnézzük a szobrot láthatjuk, hogy a Szűzanya alakjában, egy egészen fiatal nő képe tárul elénk, lényegében szinte sokkal fiatalabbnak tűnik, mint az ölében tartott gyermeke, Krisztus.
Michelangelo életrajzában Ascanio Condivi, így foglalja össze a művész gondolatait: " A tisztaság, a szentség és a romlatlanság megőrzik a fiatalságot." Michelangelo a szoborral nem egy eseményt szeretett volna megörökíteni, elmesélni, vagyis Krisztus levételét a keresztről, sokkal inkább érdekelte a jelenet szimbolikus tartalma, éppen ezért ábrázolja Máriát olyan fiatalnak mint amilyen akkor volt, amikor Krisztus megfogant.
A fiatal "zseni" első valóban átütő sikerű művének befejezését követően, 1501-ben apja hívására Firenzébe utazik, természetesen a híre már megelőzi, így bátran felkérik egy márványtömb kifaragására.
Már sok-sok éve, 1464-től a Firenzei dóm építési területén porosodott egy megrepedt márványtömb, amelyet korábban Agostino di Duccio számára hoztak Carraraból, de a mester nem foglalkozott vele. Firenze népe a hatalmas márványtömböt egyszerűen csak "Óriásnak" nevezte.
Agostino di Duccio már Carraraban szerette volna kifaragni az általa tervezett művet, de mivel a márvány repedt volt nem fogott hozzá, ekkor szállították át Firenzébe, ahol évtizedekig "parlagon hevert".
1501 augusztus 16-án a Firenze város által felállított, a Dóm munkálatait irányító testület megbízza Michelangelot, hogy a már meglévő tömbből faragja ki Dávid király szobrát. Az ifjú mester, híven saját hitvallásához, kijelentette, hogy egy csodás szobor rejlik a márványban, és ő kész kibontani belőle. A művön 18 hónapon keresztül dolgozott és 400 aranyat kapott érte Így készült el a remekbe szabott Dávid szobor.
Mi sem bizonyítja jobban a művész zsenialitását, mint az, hogy a szobor fején és talpazatán mind a mai napig megfigyelhető a faragatlan márvány eredeti felülete.
Ha jól belegondolunk e remekmű megalkotásakor is még csak a húszas éveinek a végén jár, mindössze 27 éves.
Maradva még mindig a márványnál, Carraránál és Michelangelonál, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a II. Gyula pápa síremlékére készített Mózes szobrot. Az előzőekhez hasonlóan az egyetemes emberi műalkotások között is igen előkelő helyet elfoglaló alkotást 1515-1516 körül fejezte be. A valóságos méreteknél majdnem kétszer nagyobb (235 cm magas), ülő alakot ábrázoló mű, nagyon alapos, elmélyült anatómiai ismeretekről ad tanúbizonyságot.
Ehhez a remekműhöz is tartozik egy legenda:
Michelangelo amikor már csak az utolsó finomításokat végezte a szobron, önmaga is elcsodálkozott azon az élethűségen, amellyel megformálta Mózest, és így kiáltott fel: "Miért nem beszélsz?" és a kalapácsával ráütött a kész szobor térdére, amely azon a ponton azóta is kissé kékes színezetű.
Giorgio Vasari, olasz építész, manierista festő, és a kor talán legjelentősebb művészeti írója, Mózes szakálláról a következőket mondta: " Olyan tökéletesre sikerült, mintha nem is szobrászvésővel, hanem festőecsettel alkotta volna."
Michelangelo e három remekművének és persze még nagyon sok egyéb szebbnél-szebb alkotásnak köszönhetően, a carrarai fehér márvány világhírű lett, bevésődött az emberek tudatába Carrara megye, Carrara város neve. Mind a mai napig, aki igazán szép márványt szeretne, az ezekből a hegyekből bányászott követ választ.
Akit a jó sorsa erre a vidékre vezet, keresse fel ezeket a kőfejtőket, ahonnan a fentiekben leírt csodáknak az alapanyaga kikerült, és gondolkozzon el Michelangelo szavain, vagyis, hogy a szobor benne van a kőben csak a felesleget kell lefejteni róla. Bízzunk abban, hogy születnek még művészek, akik a számtalan márványtömbben, már első pillantásra felfedezik a bennük rejlő alkotásokat, és lefejtik a felesleget.
A posztjaink rendezetten megtalálhatóak a honlapunkon http://izek-muveszete.lapunk.hu/ .
Ajánlott bejegyzések:
Napi receptajánlónk: Húsok
Napi receptajánlónk: Édességek
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.